Mukuku reggeli rutint végez

Felüvölt itthon a zene...mondom neki, halkítsa le, de csak néz furán. Mert szerinte ez így jó. Én kétségbeesetten próbálom lassítani a légzésem, hátha így megúszom, hogy kiugorjon a szívem a helyéről. Minden reggel heveny infarktussal ébredek, ahogy berobban Mukuku kedvenc ébresztő dala, a még a végkifejlettől jócskán messze lévő, édes álmomba. Tudom, hogy hiába az okos szó, nem fogom tudni meggyőzni.

Tanácstalanul nézek körbe, kezdődik a fiókhuzigálás. Fülhallgatót keresek. Találok is, mert ez is egy olyan dolog, hogy persze 6 db van belőle egy háztartásban. Természetesen az egyik kontakthibás, a másik kicsi, a harmadik nyilván nagy. Aztán rájövök: hogy fogja viselni? Közben Mukuku már zihál, a szőnyegen táncol, belefeledkezik teljesen, nem is hallja, mikor kiabálok, hogy én akkor most egy kicsit elmegyek…

Még a gangon is hallom a zenét, és ha nagyon figyelek, a puha lábak surranását a színes szőnyeg kockákon. Furcsa érzés, már rég nem indultam el sehova nélküle. Megszoktam, hogy a zsebemben utazik, magában beszél, folyvást magyaráz: Mi van már, miért nem megyünk? Hogy lehet így fékezni? Mi ez az illat? Ki akarok szállni! Vegyél ilyet! Be akarok szállni! Aztán arra gondolok, lehet, hogy méretet kellett volna venni. De vajon mi lehet a mértékegysége egy Mukuku fülnek? Mindegy. Tudni fogom, mi kell neki. Illetve nekem. Mert még egy ilyen reggelt nem bírok ki.

Csetresz bolt, kütyük, amerre a szem ellát, hát lássuk, miből élünk!

A választék pazar, azt hiszem, minden fül-típusra akad hallgató. Nézem, nézem és összeáll a kép, vegyünk neki egy klasszikus fejhallgatót! Jó nagyot, bele is fekhet akár, ha szerencsém van, mint egy kagylóhéj, rázárul a szerkezet és én a világon semmit nem hallok majd a bömbölésből. A kérésre, hogy „minél nagyobbat szeretnék”, furcsán néz az eladó, méregeti a fejem, hát igen, nem nekem lesz. Előkerül egy szép darab. Jó puha a belseje, szinte irigyen gondolok rá, milyen lesz ebben zenét hallgatni. Megveszem, bár fájnak a nullák az árcédulán, de a reggeli nyugalomért mindent!

Mikor hazaérek, már csend van. Kifáraszthatta a nagy eksztázis, mert a szőnyegen heverve alszik. Szokás szerint hortyog. Csendben motozok, szeretem ezeket a nyugodt órákat. Persze ilyenkor is többnyire vele foglalkozom. Jó nézni, ahogy alszik. Ha mosolyog álmában, tudom, hogy szép délutánunk lesz. Aztán egyszer csak vége mindennek. Elvágólag.  Hogy bír valaki átmenet nélkül újra ébren lenni, nem értem.

-          Hol voltál? – kérdezi.

-          Hoztam neked valamit.

Csillan a gombszem, már fejjel a táskámban van, kalimpálnak kifele rövid, ó-lábai.

-          Hideg. – jegyzem meg halkan.

Nem bírja a stresszt. Toporzékolni kezd.

-          Az asztalon van. – hadarom gyorsan.

Rohan, aztán néz könyörgően, ugyan segítsem már fel, velem mégis csak lényegesen egyszerűbb a mászás. Odaülök vele én is. Nézi a dobozt.

-          Ez mi ez? – kérdi kissé bosszúsan, mert persze látja, hogy nem ehető és csalódott kissé.

-          Személyre szabott koncert terem és háló az egyben! Tádáám! – és elé teszem a kibontott fejhallgatót.

-          Szép… De minek? Nem volt rá szükségem.

Szeretném azt válaszolni, hogy „ódehogyisnem”, de már tapasztalt vagyok.

-          Azért kipróbáljuk? – kérdezem, és már indulok is a lejátszó felé, csatlakoztatás, kedvenc szám betöltése és lejátszás. – Gyere, feküdj bele!

Most nem siet, persze azért kíváncsi. De szeretné, ha én ezt nem venném észre. Jó, nem veszem.

Belecsusszan a fejhallgató egyik felébe, míg én a másikat igyekszem a lehető legtökéletesebben ráborítani.

-          Ez ráz. – mondja.

-          Hogy rázna már?

-          Jó, akkor rezeg. Hmm. Zenélő masszázs ágy. Értem már. Kitűnő lesz a délutáni sziesztáimhoz!

-          De én úgy gondoltam, hogy főképp reggel… hogy a reggeli ébresztő zenélést esetleg ebben… - dadogok.

-          Á, hiszen azt fekve nem lehet. Hogy táncolnék, mondd már meg?

És persze feladom. Másnap reggel ugyanúgy üvölt a zene, Mukuku pedig ugrál kockáról kockára, minden színt egyenként kiélvez a szőnyegen, nézegeti magát a tükörben, melyik áll neki a legjobban. Én pedig, fejemen a fülhallgatóval, figyelem a némafilmet és örülök, hogy minden megoldódott.

------------------------------------------